FIGYELEM, 18+-os jelenetek lesznek kilátásban hamarosan!!;) Külön Domi kedvéért;)
Love,Sunshine P. xx
Bill szemszöge:
Mikor Lina azt mondta,hogy a bátyám megkérte a kezét,azt hittem megfulladok.Vágjak jópofát mindenhez?Kizárt!
Tudom,hogy a bátyám,meg hogy ő nem tudja mi jár most a fejembe,de soha nem kaptam esélyt,mindig csak ő volt Lina szemében a " nagybetűs PASI" és ez bosszant,de nem is kicsit.
-Minden oké?
A hang irányába fordulva Linát pillantottam meg.
-Igen,persze.Miért ne lenne?-tetettem mosolygást.
-Bill!-ült le mellém.
Lassan fújtam ki a levegőt.Miért kell ennyire jól ismernie?
-Csak gondolkoztam..
-És,min?-mosolygott rám.
-Rólad..meg Tomról,és rólam..meg ilyesmi..
-Az sok gondolkozást jelent..-bólintott.
Utána nem szóltunk semmit,csak ültünk.
-Látom újra minden oké.-sétált mellénk Tom.Gondoltam,hogy nem fog kettesben hagyni vele..-Nem jöttök be?Kész a kaja.
Lina felállt,majd rám nézett.-Jössz,Bill?
-Persze-feleltem unottan.Ahogy a konyhába mentünk,mindenki elcsendesedett.-Mi a kaja?Éhen halok.
-Tészta paradicsomszósszal.Tom imádja..-mosolygott anyu
-Nem vagyok éhes!-indultam meg az ajtó irányába.
-De hát az előbb azt mondtad,az vagy!-értetlenkedett Lina.
-Majd eszek valami olyat,AMIT ÉN IS SZERETEK!-hangsúlyoztam az utolsó pár szót,hátha rájönnek,hogy allergiás vagyok a kajára.De nem jöttek rá.-Kösz,bazd meg.Ennyire figyeltek rám.-fakadtam ki.-Tudjátok ez velem szemben kibaszott nagy szemétség!Nézzem,ahogy a tesóm feleségül akarja venni azt a lányt,akit szeretek,nézzem,ahogy mindenki körbeugrálja,nézzem,ahogy mindenki körbeölelgeti,én meg még egy "Szia,kicsim.Jó látni"-t se kapok a saját anyámtól!Én nézzek el mindent,de persze rá kell tenni még egy lapáttal!Tudod jól,anyu,hogy allergiás vagyok a paradicsomszószra,mégis azt csináltál,mert 'Tom kedvence'-már annyira ideges voltam,hogy az öklömet belevágtam a hűtőbe.Egyszerűen nem tudtam lenyugodni.-Még jó,hogy két fiad van,nem gondolod?-néztem anyámra,majd megcsóváltam a fejemet és már ott sem voltam.A pokolba az egésszel!!
Tom szemszöge:
-Ez meg mi volt?-nézett nagyot Lina.-Mi volt ez az egész?!Miért van ennyire kiakadva?
Rá néztem.Gondolom rájöhetett valamire,mert felpattant a helyéről,majd bocsánatot kért és elment.
-Az öcséd szereti őt!-szólalt meg hirtelen anyu.
-De én is!
-Tudom,kicsim!De azt hiszem nem figyeltünk rá eléggé,mit érezhet ő..
-TOM!-hallottam meg Lina hangját.Egyből felpattantam,majd elindultam arra,amerre ő távozott.-TOM GYERE GYORSAN!
-Mi az?-rohantam fel a lépcsőn,majd ahogy befordultam a szobába,Lina az öcsémet ölelgette és sírt.-Mi a..
-Hívd a mentőket!-sírta.
Egyből tárcsáztam a kórházat,majd miután mindent elmondtam amit tudtam,és értesítettek,a mentő úton van,én is odamentem.Bill engem nézett,kezéből lassan,de nagy mennyiségű vér szivárgott.
-Gyógyszert is vett be!-mutatta fel Lina az üres nyugtatós dobozt.
-Bill,te észnél vagy?-ültem le mellé,majd egy akkora darabot vágtam le a pólómból,amivel körbe tudom tekerni öcsém csuklóját.
-És te,Tom?Te észnél vagy?-suttogta Bill,majd lassan elmosolyodott és lehunyta a szemét.Lina rázta,kiabált neki,de Bill már nem válaszolt.Ekkor érkeztek meg a mentősök,akik egyből bevitték a kórházba.Én vele mentem.
Mikor Lina azt mondta,hogy a bátyám megkérte a kezét,azt hittem megfulladok.Vágjak jópofát mindenhez?Kizárt!
Tudom,hogy a bátyám,meg hogy ő nem tudja mi jár most a fejembe,de soha nem kaptam esélyt,mindig csak ő volt Lina szemében a " nagybetűs PASI" és ez bosszant,de nem is kicsit.
-Minden oké?
A hang irányába fordulva Linát pillantottam meg.
-Igen,persze.Miért ne lenne?-tetettem mosolygást.
-Bill!-ült le mellém.
Lassan fújtam ki a levegőt.Miért kell ennyire jól ismernie?
-Csak gondolkoztam..
-És,min?-mosolygott rám.
-Rólad..meg Tomról,és rólam..meg ilyesmi..
-Az sok gondolkozást jelent..-bólintott.
Utána nem szóltunk semmit,csak ültünk.
-Látom újra minden oké.-sétált mellénk Tom.Gondoltam,hogy nem fog kettesben hagyni vele..-Nem jöttök be?Kész a kaja.
Lina felállt,majd rám nézett.-Jössz,Bill?
-Persze-feleltem unottan.Ahogy a konyhába mentünk,mindenki elcsendesedett.-Mi a kaja?Éhen halok.
-Tészta paradicsomszósszal.Tom imádja..-mosolygott anyu
-Nem vagyok éhes!-indultam meg az ajtó irányába.
-De hát az előbb azt mondtad,az vagy!-értetlenkedett Lina.
-Majd eszek valami olyat,AMIT ÉN IS SZERETEK!-hangsúlyoztam az utolsó pár szót,hátha rájönnek,hogy allergiás vagyok a kajára.De nem jöttek rá.-Kösz,bazd meg.Ennyire figyeltek rám.-fakadtam ki.-Tudjátok ez velem szemben kibaszott nagy szemétség!Nézzem,ahogy a tesóm feleségül akarja venni azt a lányt,akit szeretek,nézzem,ahogy mindenki körbeugrálja,nézzem,ahogy mindenki körbeölelgeti,én meg még egy "Szia,kicsim.Jó látni"-t se kapok a saját anyámtól!Én nézzek el mindent,de persze rá kell tenni még egy lapáttal!Tudod jól,anyu,hogy allergiás vagyok a paradicsomszószra,mégis azt csináltál,mert 'Tom kedvence'-már annyira ideges voltam,hogy az öklömet belevágtam a hűtőbe.Egyszerűen nem tudtam lenyugodni.-Még jó,hogy két fiad van,nem gondolod?-néztem anyámra,majd megcsóváltam a fejemet és már ott sem voltam.A pokolba az egésszel!!
Tom szemszöge:
-Ez meg mi volt?-nézett nagyot Lina.-Mi volt ez az egész?!Miért van ennyire kiakadva?
Rá néztem.Gondolom rájöhetett valamire,mert felpattant a helyéről,majd bocsánatot kért és elment.
-Az öcséd szereti őt!-szólalt meg hirtelen anyu.
-De én is!
-Tudom,kicsim!De azt hiszem nem figyeltünk rá eléggé,mit érezhet ő..
-TOM!-hallottam meg Lina hangját.Egyből felpattantam,majd elindultam arra,amerre ő távozott.-TOM GYERE GYORSAN!
-Mi az?-rohantam fel a lépcsőn,majd ahogy befordultam a szobába,Lina az öcsémet ölelgette és sírt.-Mi a..
-Hívd a mentőket!-sírta.
Egyből tárcsáztam a kórházat,majd miután mindent elmondtam amit tudtam,és értesítettek,a mentő úton van,én is odamentem.Bill engem nézett,kezéből lassan,de nagy mennyiségű vér szivárgott.
-Gyógyszert is vett be!-mutatta fel Lina az üres nyugtatós dobozt.
-Bill,te észnél vagy?-ültem le mellé,majd egy akkora darabot vágtam le a pólómból,amivel körbe tudom tekerni öcsém csuklóját.
-És te,Tom?Te észnél vagy?-suttogta Bill,majd lassan elmosolyodott és lehunyta a szemét.Lina rázta,kiabált neki,de Bill már nem válaszolt.Ekkor érkeztek meg a mentősök,akik egyből bevitték a kórházba.Én vele mentem.
