Ismét jelentkezik SunhineXD
Na de viccet félre téve,ez a rész lesz az ÉVADZÁRÓ RÉSZ!!!!
A következő évadban már lesz néhány ..khm..pikánsabb rész is külön Domi kedvéért! ;)
Jha,igen mielőtt el nem felejtem!
Ma a blog megkapta a 900. oldalmegjelenítést! Fantasztikus!! 1 hónap alatt ez már több mint dicséret,úgyhogy még egyszer nem foglak titeket cserben hagyni.
Szóval,itt a rész:)
Puszi
Sunshine:*
2 hete már,hogy elmondtam Tomnak a költözést.Azóta is együtt vagyunk,szinte csak aludni jár haza.Bill viszont nem jött át azóta,sőt,Tommal se hajlandó beszélni.
-Kicsim.-jött be apu a szobámba.-Minden oké?
-Persze.Csak annyira fura.Most még Magdeburg,holnap már Párizs.
Apu elmosolyodott.
-Igen,kicsit fura.De nézd a jó oldalát!Végül is,Tom bármikor meglátogathat és Kat is ott lesz veled egy darabig.
Arcomon egy kis mosoly jelent meg.Belegondoltam,hogy milyen lehetne az élet,ha minden úgy menne mint akarom.
-Igen..-azzal visszadőltem az ágyamra és a plafont kezdtem el nézni.A csillagok,amiket rá festettek régen,még most is nyugtatóan hatnak rám.
-Bill azóta sem jött át?
-Tessék?-ültem fel hirtelen.Annyira hirtelen volt,hogy kicsit megszédültem tőle.-Honnan tudod...
-Szerinted Tom nem mondta el?-nevette el magát.
-Kössz Tom..-morogtam.-Nem,azóta sem jött át.Nem tudom miért kell neki ennyire megbonyolítania mindent.
Apa mosolygott,aztán kiment.
Fura volt,minta titkolna valamit.
*Este*
A ruháimat tettem bele a bőröndbe,miközben Tom engem figyelt.
-Nem akarsz segíteni?-nevettem el magam.-Ha már úgy is azt nézed mit csinálok!
-Nem.-állt fel,aztán magához ölelt.-Miért segítenék összepakolni a szerelmemnek,ha ez az utolsó esténk együtt?
-Egy darabig az.-fúrtam bele vállába az arcomat.
Belegondolni is rossz,hogy mi lesz.
Mármint..
Van egy sejtésem,de remélem nem az lesz.
Ekkor megszólalt egy zene .Tiszta aláfestő volt.
-Most ez a te telód,vagy az enyém?-röhögte el magát Tom.
-Az enyém.
Hirtelen megfordultam és Bill állt az erkélyen.
Ránéztem Tomra,aki csak mosolygott és eltátogtam egy köszönömöt,mire csak bólintott.
Bill mosolyogva jött közelebb,aztán megölelt.
-Jó látni!-röhögtem el magam.
-Azt hittem haragszol.-lehetett hallani a hangjában,hogy megbánta amit csinált.
-Eleinte úgy volt,de nem tudnék rád haragudni.Olyan vagy mintha a tesóm lennél.A tesók meg veszekednek néha!-nevettem.
-Tom.-hívta oda Bill a bátyját.-Gyere!
Aztán már hárman ölelkeztünk.Olyan volt mint régen,a fa alatt,amikor még minden más volt.
-Szeretlek titeket..Majmok.-folyt végig egy könnycsepp az arcomon.
*2 nappal később
Tom szemszöge:
Lina már egy teljes napja Párizsban van.Először azt hittem,hogy könnyű lesz,de nem az.Hiányzik.Elvégre szeretem,de akkor is bele kell hogy törődjek.
Bill egyből csajozásra adta a fejét,de mi mást csinálna?
Anyáék hagynak békén,szóval egész nap csak Skittles-t falok, és nyúzom a gitáromat.
Lina megkért,hogy ne keressem,majd amikor már minden el lesz rendezve,akkor ő fog.
Remélem semmi baj nincs,mivel még nem hívott.A falhoz sétáltam,ahol jó pár kép volt rólunk,köztük a két kedvencem.
Mind a kettő a mi kertünkben lett fényképezve.Még mindig emlékszem rá,amikor megjelent a kerítésnél azzal az aranyos mosolyával és hülyének nézett minket.
Rengetegszer gondolkoztam rajta,miért úgy reagáltunk,de végül is csak azt tudom rá mondani: Már akkor is szerettem,mikor kicsik voltunk.
Egyszer egész biztosan jókat fogunk majd nevetni a fába vésett üzeneteken,titkos szerelmes leveleken,amikről csak mi tudunk.De addig is minden percben rá gondolok és remélem,hogy a közeljövőben újra láthatom....
Jólett!
VálaszTörlés