4.rész

Sziasztok!Wáoh!le a kalappal előttetek!:)
Teljesen feldobtátok a napomat!:D
Szóval..
Khm;)
Itt a 4.rész, és már csak egy rész van az első fejezetből ezen kívül;)
Kíváncsi leszek ki örül majd,és ki nemXD

Puszi
Sunshine:*

Bill szemszöge:

Nem tudok aludni.Tom az őrületbe kerget!
Alina-nak már most egy életre szóló esélyt köszönhetünk meg,de ez  a banda 3/4 részét olyan mintha nem is érdekelné!
Nem tudom mi ütött beléjük.Tom meg.. amióta Lina visszajött csak van oszt' kész.Szinte le se szarja Linát,pedig elvileg mi hárman az elválaszthatatlan hármas vagyunk!
Holnap reggel bemegyünk a stúdióba,ahol remélhetőleg minden jól fog menni.
De nem hagy nyugodni az a gondolat,hogy még sem.
Az egész házban csak én vagyok fel,így felkeltem az ágyból és felvettem egy cipőt.
Annyira szar ez az egész!
Szétszakadnak a barátok,Tom miatt!
Még Lina sem érti mi van vele!
Bár tudnám mi ütött belé..
Mivel még nyár van,így fogtam magam és kimentem a kertbe,lefeküdtem a fűbe és úgy néztem a csillagokat.
Mindig nyugodtabb leszek ettől.
-Ott egy hullócsillag.-hallottam meg Lina hangját.-Kívánj valamit!
-Nem tudom mit kívánhatnék még.Most minden olyan....
-Tökéletes?
Gyorsan felkeltem,majd odamentem a kerítéshez.Tom és Lina ülnek a fa alatt.Tom Őt nézi,de Lina a csillagokat.
Na nem!
-Sz'asztok!-köszöntem jó hangosan.
Átmásztam a kerítésen és már le is ültem Lina mellé.
-Csá öcsi.Azt hittük alszol!-szólalt meg Tom.
Na nem mondod ?!
-Lina nem akart felkölteni.-tette hozzá mosolyogva.
Ránéztem Linára.Valószínűleg láthatta hogy nem értem a dolgot.
-Kölcsön kenyér visszajár!-mosolygott.
Mind hárman ott ültünk,síri csendben.Aztán mikor már majdnem elaludtam,Tom megbökött.
-Mi?Miről van szó?
-Ne aludj!-röhögte el magát Lina.

Muszáj volt mosolyognom rajta.
Egy kis idő után viszont már mindannyian a csillagokat néztük.

Lina szemszöge:

-Skacok?Én félek..
-Ne nevettess már..Mitől?-röhögte el magát Tom,aztán felállt és átült mellém.
-Jajj már!-ültem fel én is.-Mármint.Mi lesz ha ti is úgy jártok mint én?-néztem Tom szemébe.
-Lina ne már!-ült fel Bill is.
-Mi nem lehettünk veled,hogy segítsünk.De most itt vagyunk!Ne félj! Mellesleg..Kilógtunk a házból az este közepén és itt ülünk veled.Még egy ölelést se kaptunk!-tipikus!Mindig én vagyok a bűnbak!
Megöleltem Tomot.
-Engem is helló!
-Jól van már na!-röhögtem el magam megint.
Ebből az egészből az lett,hogy hárman,egymást ölelgetve aludtunk el a nagy,öreg fa alatt,ami ezt a mai estét is magában őrzi majd...