Itt az új,remélem majd kapok visszajelzést!:)
Puszi
Sunhine:*
ZENE!!!~~~~~*****~~~~~
-Tom már tudja?-tette fel a kérdést Bill,miután fél órányi nyugtatgatás után felfogta,hogy nem tehetek mást.
-Nem.Még nem tudja.Nem tudom ,hogyan reagálna..Hiszen csak most jöttünk össze..
Bill kínosan felnevetett.
-Hát igen!Még jó hogy én szingli vagyok!
-Szingli?-bólintott-De akkor miért smároltatok Kat-tel??
-Öhm...nem tudom. Mindegy. Megbeszéltem vele hogy mi is a szitu,úgyhogy elvileg nem vagyunk együtt.
Öhm..nekem erről Kat nem mondott semmit...de ok.
-Szóval ..Párizs..-sóhajtott.
-Igen.-mosolyodtam el.-A szerelem városa...az Párizs igaz?-röhögtem el magam.
-Most ezt tőlem kérdezed?
-Nem bazd,a fingodtól! -azzal felpattantam és felszáguldottam a szobámba.
Tudom,hogy nem kéne mindent túl reagálnom,de nem sokára már nem lehetek Billel,Tommal,se Gustavval vagy Georgeval...És erre jön a hülyeségével.Becsuktam magam mögött az ajtót,aztán lefeküdtem az ágyra.
Elgondolkoztam.Szinte mindenen.
Aztán kopogtak.
-Lina..-hallottam meg Bill hangját.-Ne csináld már!
-Én nem csinálom..
-Lina!-Tom.-Bemehetek?
-Nem!-röhögtem.De komolyan gondoltam.
Aztán már senki sem kopogott.Gondolom elmentek.
Lassan feltápászkodtam és kinyitottam az ajtót.
-Mit titkolsz előlem?
-Tom.-rémültem meg egy percre.-Szerintem jobb lesz ha leülsz..
Nem kellett kétszer mondani,fogta magát és leült a folyosóra.
-Szóval?
-Úgy néz ki..elköltözünk.-mondtam ki.Lassan fújta ki a levegőt.
-Nem maradtok Magdeburgban..igaz?
-Nem.-mondtam ki,mire cipőjét kezdte bámulni.
-Akkor hát?Hová mentek?-nézett rám enyhe mosollyal arcán.
-Párizs..-na..ennyit a mosolyról.
-Most viccelsz!
Megráztam a fejemet és közelebb ültem hozzá.
-De ez ugye nem jelenti azt,hogy ...nekünk..-fogta meg a kezemet.
-Nem tudom Tom.Franciaország messze van..Nem tudnánk találkozni,de még csak rendesen beszélni sem..-arcomon valami meleg folyt végig.
-Nekem az hol akadály?-törölte le a könnycseppet ujjával.-Tudod,hogy még egyszer nem tudnálak elveszíteni.
Elmosolyodtam.
-Miért? Eddig hányszor veszítettél el?-néztem bele abba a gyönyörű barna szempárba.
-Nem az a lényeg hogy eddig mi volt!Csak az,hogy most mi van!-húzott közelebb magához.Rádöntöttem a fejemet a vállára.
-Carpe Diem!
Kicsit nevetett.
-Ha a mának élnénk,már rég nem a folyosón ülnénk!-kacsintott pajzánul,mire én vállba ütötte egy "Naaa!" kísértével.-Csak vicc volt.
-Nem úgy vettem észre!-nevettem el magam,mire hirtelen megfogta arcomat.-Mit szeretnél?
-Hát nem egyértelmű?-mosolygott rám.Egyre közelebb húzódott hozzám,majd lassan megcsókolt.
Ekkor zörgést hallottunk a folyosó végéből és hirtelen eltávolodtunk egymástól.
Sírást hallottam,így felpattantam és elindultam,de Tom megállított.Megfogta a kezemet és újra elindultunk.
Egyre közelebbről hallottuk a sírást,aztán egy hang is párosult hozzá..
-"Lina.Én is szeretlek"
-Bill?
Nagyon jó! Kövit! :)
VálaszTörlés